Leírás
Móricz Zsigmond születésének 60. évfordulóját követően jelent meg e könyv első kiadása, 1939 kora őszén. Az író még élt, alkotott, terveket szőtt ekkor. Három év múlva ragadta el a halál. Azóta pedig már születésének a 125. évfordulóját is elhagytuk. Féja Géza ifjúkorától kötődött Móricz Zsigmondhoz. Szülővárosa sokban hasonlított Az Isten háta mögött kisvárosához, és a tiszántúli paraszti sors is nagyrészt megegyezett a Viharsarok népének életével. Az író műveire így aztán számos alkalommal reagált cikkek, kritikák, ta¬nulmányok formájában. Lényegében tovább akarta „építeni irodalmi méltatását és nemzeti-emberi apológiáját.” Móricz Zsigmond alkotóerejét, egyéniségét egy a leányfalusi kúria kertjében álló terebélyes diófához hasonlította: „némelyik ága merészen az égfelé szökik, a másik alá¬zatosan a föld felé hajol, szinte sátort alkot fölötte. A magasság és a mélység természetes, bölcs egyessége ez a fa.” Féja Géza munkájával, amely a Móricz-életmű zömét magába foglalja, a sokszor méltatlanul támadott és mellőzött író értékeit, magyarságát és emberségét akarta fölmutatni. A könyvet követő Függelékben azoknak az írásoknak egy része olvasható, amelyek az író életének utolsó három évében megjelent Móricz-műveket méltatják, illetve az író alakjára emlékeznek. Bizonyítják, hogy Féja Gézának élete végéig szívügye maradt a Móricz Zsigmondot sújtó szokásos hazai „feledés” elleni küzdelem.(Féja Endre)
