Leírás
Leírás
C. I. Gulian – Aristoteles
ELŐSZÓ
A görög filozófia fejlődésében betöltött szerepéről szólva, Marx Aristotelest „a görög filozófia Nagy Sándorának” nevezte.
A marxizmus klasszikusai megtisztították Aristoteles művét attól a salaktól,, amelyet az idealista középkori és a polgári magyarázók ráhalmoztak és feltárták a nagy görög filozófus gondolkozásának pozitív elemeit. A katolikus teológusok és történészek a skolasztika terhével igyekeztek elfojtani Aristoteles eleven gondolkodását. Lenin rámutat arra, hogy a skolasztikusok csak azt használták fel Aristotelesből, ami „holt”. És valóban, a Vatikán századokon keresztül folytatott bűnös ködösítő tevékenysége során igyekezett idealista és misztikus filozófusként feltüntetni Aristotelest.
A marxizmus klasszikusai lelepleztek és megbélyegeztek minden arra irányuló kísérletet, hogy Aristoteles gondolkodását teológiai köntösbe öltöztessék. Kimutatták, hogy az az engedmény, amelyet Aristoteles a rabszolgatartók idealista reakciós ideológiájának tett, csak másodlagos jelentőségű a nagy filozófus művében. Marx és Lenin rámutatott arra, hogy Aristoteles osztályhelyzete következtében ingadozott a materializmus és az idealizmus között, az aristotelesi gondolkodás lényegét azonban annak materialista elemeiben látták.
