Leírás
Leírás
Kulcsár István – A világűr meghódítói
A múltkor egy öreg bácsi fiatalkori élményeiről mesélt nekem. Elmondta például, hogy a század elején minden vasárnapját a Árkos mezőn töltötte, ahol akkoriban az első magyar pilóták gyakorlatoztak. Repülőgépeiket javarészt maguk eszkábálták össze. Ha valamelyikük 40-50 méter magasra felszállt, majd néhány kilométernyi repülés után gépét épen, egy darabban tette le – az már nagy eredménynek számított.
Kettős érzés vett rajtam erőt, amikor a szemtanúnak – a modern repülés születése kortársának – elbeszélését hallgattam. Megvallom őszintén, először valamiféle sajnálkozást éreztem. Hiszen az óránként 800-900 kilométeres sebességgel repülő TU-104-esek és Caravelle-ek, a Moszkvából New Yorkba leszállás nélkül az akkori fatörzsű, vászon szárnyú, alig-alig repdeső „kávédarálók”. Hát technika volt az?
Ez jutott először eszembe, amikor az elbeszélést hallgattam. De azután arra gondoltam, hogy azok, akik a század elején Rákos mezején tökéletlen gépeikkel fel-felugráltak, néha a levegőbe is emelkedtek – mégiscsak hősök voltak. Ők rakták le a korszerű repülés alapjait. Ha nem lettek volna bátor pilóták, akik életük állandó kockáztatásával kísérletezni kezdenek, akik fejlesztik, tökéletesítik gépeiket, nem jutottunk volna el a TU-104-ig és a Caravele-ig.
