Leírás
Jövel hát nagyanyáink ifjú szerelme: »Bidermeier«… Kis elhagyott budai utcák, tárjatok ki a lelkeket, nyissátok ki álmos ablakszemeiteket, kíváncsian, kerekre, gyermekmódon. Ti, csöndes, ósdi, budai utcák! Amelyeken – ha tavaszi alkonyestéken vagy álmodó őszi délutánokon végigmegyünk – az emlékek raja suhan felénk. Mintha lelki léptek topognának, sóhaj kél és negédes kacagás gyöngyös trillája, pajzán beszéd nesze.
