Leírás
Megállapíthatatlan az is, hogy mikor fejeződik be majd igazán az a történet, amely A történet vége című, új Kardos G. György-regényben véget ér. Talán akkor, amikor a terület semmiben sem egységes népessége csakugyan nemzetté lényegül? Talán akkor, amikor a kísérlet fölgyülemlő feszültségei önrobbanással vetnek véget a folyamatnak? Vagy talán akkor, amikor a belső nemzeti és nemzetek közötti külső feszültségek valamely közel-keleti nemzetköziség váratlan békéjében oldódnak fel? Kardos G. György mindenesetre akkor kezdi a történetet Avraham Bogatir hét napja című regényében, amikor a nemzetszervező erők általános támadásba lendülnek, a várható retorziók még pátoszt is adnak harcokhoz, egy nép bátor fiai küzdenek itt a saját hazáért az angol hódítók ellen, meg hát mindazok ellen, akik más néphez tartozván esetleg maguk is saját hazát vagy legalább közös hazát szeretnének. A Hová tűntek a katonák? című regényben nemzetszervező erők már próbára gyürkőznek ugyan, de a regény Európából idesodródott tisztjei még semmit sem érzékelnek a palesztinai tüdőszanatórium Varázshegyébe zárva, azért sem, mert a maguk ugyancsak vallási fikció alapján újjászervezendő polgári nemzetállamának illúzió-ködében élnek. A történet az író számára, de nem a valóságban, akkor ér véget, amikor a harc eldől, amikor a nemzetkeret készen áll, amikor a külső akadályok elhárítva, a belső akadályok előbb mesterségesen feltorlaszolva, aztán szent indulattal félrelökve, amikor tehát – képletesen szólva – áll már a Nagy Nemzeti Olvasztótégely, alatta pedig kékesen lobog a nacionalizmus borszeszlángja.
