Leírás
Leírás
Cesare Pavese – A Hold És A Máglyák
A hold és a máglyák az ifjúságról, a lélek fiatalságáról szól: az igazságért vívott harc hőskölteménye regényben elbeszélve. „Ángolna”, a piemontei tanyákon fölcseperedett zabigyerek látogatóba tér vissza Amerikából, fölkeresi serdülőkora varázslatos emlékű tájait és nem utolsósorban régi kenyerespajtását, Nutót, az asztalost. A regény eseményei három síkon játszódnak: a hazalátogató közvetlen élményeinek síkján a jelenben, a tudatába áradó emlékképekben, tehát a rostáló emlékezet által megszépített múltban, s végül az „Ángolna” távollétében történteket mesélő Nuto elbeszélésében, azaz a szubjektív tudattal szembeállított cselekményben, amely mintegy a valóság érvényét képviseli. Pavese szemléleti formái itt lényegében mind együtt vannak: egyrészt az élet esetleges élményeiből a törvényszerűt, a jelképeset, a mítoszt megragadó emlékezés, másrészt az objektív mérce, mely a naturalista „krónikákat” kicsinylő írónak az epikus hitel biztonságát megadja. Pavesének ezt a nagyszerű regényét az ábrázolás egyéni formái jellemzik; ahogy a hagyományos szemléletű elbeszélésben a tudattartalmak tükrözését az idősíkok váltogatásával oldja meg, s időnként a fejlődő cselekményre merőben egyéni koncepciójú „mítoszai” fényét vetíti, a regény műfaji lehetőségeinek új perspektívát is ad. A máglyák és a hold: ősi hiedelem szerint a piemontei nép máglyákat gyújt a földeken, hogy termékenyítő erőt fakasszon az égből, a holdról pedig ezt mondja Nuto Amerikából hazatért cimborájának: „Próbálj holdtöltekor kivágni egy fenyőt: fölemésztik a férgek. Taposókádat újholdnál kell kimosnod. Az ojtás pedig, ha nem a holdújulás első napjaiban metszel, nem fogan meg.” A hold és a csodák, a teremtő ifjúság végtelenségének jelképe, tehát minden, ami jóakaratú szeme alatt zajlik, a boldogság mítoszába torkollik, más szóval a hold maga a boldogság is.
